Bányatavi Horgásztúrám

A szabadságomat szeptember végére a vén asszonyok nyarára írattam, mivel számomra ez az egyik kedvenc időpont a ponty horgászatára. A túra szeptember 29.-én kezdődött! Sajnos csak délután érkeztünk meg egy kristálytiszta vízü bányatóra ezért a helykeresést kicsit elkapkodtuk, de miután bementünk radarozni hamar eldöntöttük, hogy költözés lesz. Szerencsénk volt hogy , körülbelül 150-200 méterre volt a következő hely, ami jónak ígérkezett. A gyors pakolás után megint vízre szálltunk társammal, de már bóját és etetőanyagot is vittünk magunkkal. A megfelelő helyek megtalálása gyenge 4 órába telt, ezért megbeszéltük hogy , ez a nap már csak a sátrak felállításáról, a botok felcsalizásáról és pihenésről fog szólni, mert sajnos már besötétedett. A következő napon kezdődött az igazi peca, a szerelékek elhelyezése a jobbnál jobb platókon és törés oldalakon. Ahogy végeztünk a nagy munkával megebédeltünk és vártunk.Két napig tartó várakozás után úgy döntöttünk, hogy, frissítjük a csalikat. Sajnos a hat botból kettő akadóban volt mivel a tó fenekén helyenként sűrű az aljnövényzet. A szerelékek behúzása után a következő reggelen hét órakor a dupla Spice Srimp-re óvatos kapással jelentkezett az első hal, ami az akasztás után fél órás harcra kényszerített. Köszönhetően a kristálytiszta víznek a fárasztás még élvezetesebb volt mivel a parttól tíz méterre már látható volt a hal. A szákba terelés után egy gyors mérlegelés következett és a mérleg 17,40 kilógrammot mutatott. A fényképek készítése után természetesen visszaengedtük élőhelyére. Nagyon örültem ennek a halnak. A második kapás éjjel kettő órakor következett, ami a Caviar Fruit-ot választotta! Bevágás után pár másodperccel sajnos a hal a mélybe sietett így az aljnövényzeten megtelepedett kagyló sajnos elvágta a zsinóromat. Újraszereltem a botomat és megint elhelyeztem a törésoldalban. A társamnak az első kapása másnap délután volt, de mire a csónakkal a hal fölé értünk abban a pillanatban leakadt. Nem sokkal ezután jelentkezett neki a következő. Itt viszont a horog jól beült a hal szájába és tíz perces fárasztás után egy nyolc kilógrammos egészséges gyönyörű pontyot sikerül szákolnunk. Ennél a halnál is megtörtént a fényképezés és a visszaengedés. Örültem, hogy neki is sikerül egy sportos halat fogni. Az összes szereléket felfrissítve újrahúztuk és felkészültünk a túra utolsó éjjelére. Ezen az éjjelen már nem volt kapásunk és reggel fájó szívvel, de nekiálltunk pakolni. Bár igaz, hogy összesen kettő darab halat sikerült csak fognunk , de egy ilyen viszonylag nehéz átlagosan 15-20 méter vízmélységű bányatóból ez a kettő is nagy ajándék volt számomra. Nehéz volt otthagyni ezt a szép helyet, de már elterveztük a következő évben dupla ennyi időt fogunk itt eltölteni, azaz tíz napot. Ez volt az én Bányatavi pecatúrám. Örülök hogy , megoszthattam veletek ezeket az élményeket! Hasonló jókat kívánok nektek is!

 

Császti Tamás